1965.02.01.

Kedves Zsuzsikám.

 

  Először is bocsáss meg, hogy ilyen későn válaszolok, de ez nálunk nem ritkaság. Az időm befolyásolta azt, hogy ilyen későn írtam. Remélem ezt meg tudod bocsátani nekem.

  Először is köszönöm, hogy megemlékeztél születésnapomról, majd később jöttem rá, hogy 28-a van. Ebben a nagy hajtásban azt sem tudjuk milyen nap van. Egy nagy örömet írhatok részemről, hogy vége a kiképzésnek, mostmár a vizsgák előtt állunk, 14.én pedig megyünk a határra. Hogy hova megyek azt még nem tudom. Engem a tisztesek közé soroltak be, ugy 1 hónap mulva jövünk vissza még 5 hónapos kiképzésre. Igaz,hogy nehéz lesz, de inkább 5 hónap, mint az a bizonyos 25 hónap.

  Kedves Zsuzsikám. Haza kb. husvétra fogok hazamenni, amit már nagyon várok, várom az ujra viszontlátást. Szeretnék már veled találkozni, beszélgetni az életben felmerülö problémákról, elmesélni szívem érzéseit. Távol vagy tőlem, igy csak gondolatban tudom felidézni. Gondolatban mindig melletted vagyok, az a baj, hogy a testem távol van. Remélem neked is jobb volna, szebbek lennének a napjaid, ha velem lehetnél. Nekem sajnos mind egyforma nap, nincs különbség a vasárnap és hétköznap között, mindet a laktanyában töltöm, de neked sokkal jobb mert beszélhetsz ismerőseiddel, szórakozhatsz. Igaz, most még azt sem lehet, mert le van zárva a kultur, ahogy értesültem róla. De ettől eltekintve még mindig jobb neked, mert te szabad vagy, nem vagy ugy mint én. Be vagyok zárva, mint a madár, aki csak a szabadulását várja minden felől. Ide csak az emlékek tudnak bejönni, vagy ki, ezen kívül semmi. Bármilyen messze vagy tőlem gondolataim mindig felkeresnek és beszélnek helyetted. Szeretnélek ujra ölelni, füledbe súgni az élet legszebb szavát ami ilyen ifju korban a legszebb.

  Szeretet, milyen furcsa szó és mi minden rejlik benne, mi mindent lehet értelmezni alatta. Kedvesem, tudod te, hogy még mi minden áll előttünk, mennyi nehézség. Te talán már el is felejtesz mire én leszerelek. Más vállára hajtod a fejed, aki közelebb van hozzád, aki mindig melletted áll és mondja:szeretlek. Én már nagyon sokat tünődtem ezen és borzalmasan kiváncsi vagyok a végkifejletre.  Arra, hogy leszek-e boldog veled vagy nem.   Az utóbbi szót nem szeretném elérni, hiszen minden ember vágyódik arra, hogy boldogan éljen hátralévő éveiben, és hogy ez mind valójára váljon kölcsönösen viszonozni kell mind a két részről, enélkül nincs boldogság, nics élet, enélkül nem ér semmit az egész.

  Zsuzsikám, bízzál bennem, ne ingjon meg bizalmad irántam. Én várok rád, mert szeretlek. Remélem ezt nem fogod visszautasítani. Ne hajolj másnak a csábító szavára. Senki sem fog úgy szeretni, megbecsülni mint én. Te még fiatal vagy, még előtted áll az élet és ez fogja eldönteni életed további részét, idejét.

  S.V.

  Be is fejezem levelem írását, mert a papír vége felé járok, írjál minél hamarabb és minél többet.

  Számtalanszor csókol ki téged igazán, szívből szeret. 

Lackód

  Legyél jó leány.

---

Oldal: rabmadár, zöldszemü szörny
szerelem - anno - © 2008 - 2024 - szerelem-anno.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat