1965.01.08.



  Kedves Zsuzsikám.

  Levelem érkezésével kívánok neked nagyon jó egészséget, legalább olyat, mint nekem van.

   Leveled megkaptam amit nagyon vártam. Hidd el kedvesem annál nincs nagyobb öröm nekem amikor levelet kapok, oly jóleső érzés olvasni leveled ami az első nekem. Igaz tévedek, mert már küldtél egyet nekem, de az az ismeretségünk kezdetén volt. Azóta mi minden megtörtént, én bevonultam katonának, sajnos, te pedig szakmunkás tanuló lettél.

   Kedves Zsuzsikám, hogy haza miért olyan soká megyek, ezt nem én állapítom meg, hanem a górék. Még így is szerencsések vagyunk mi tisztisulisok, mert husvétra hazamehetünk, de a többiek majd csak 5 hónap mulva.

   Nagyon szeretnék már  veled találkozni, ujra elbeszélgetni az életről, ujra ölelni, hiszen annyira hiányzol nekem, mint csecsemőnek az anyja. Még most jöttem vissza tőled, mégis vágyódom az ujra viszontlátásra. Remélem te is ezen az elven alapulsz.

   Hogy itt milyen az élet, azt így leírni nem lehet, annyit tudok írni, hogy rossz. Hiába kívántak boldog uj évet,  nekem nem az, hanem az ellenkezője. Irod, hogy sikerültek a vizsgáid, kívánok a többihez is sok sikert, hogy nekem milyen lesz azt nem tudom. Képzeld el szilveszter óta egy perc megállásom sincs, a leveled is csak másnap tudtam elolvasni. Ma pedig zenekari próbánk van, onnét szöktem meg, hogy megirjam a levelet neked. Őrült nagy hajtás van, van úgy, hogy mikor összeesik az ember és mégis menni kell.Na de ez téged ugyse érdekel, elég ha én szenvedek.

   Drága Zsuzsikám, oly jó volt veled az a kis idő amit eltölthettem veled, sajnos mostmár csak az  emlékek órájában bolyonghatok. Gondolataim mindig nálad vannak, mindig téged keres, de hiába, te távol vagy tőlem. Oly rossz így egyedül, el van zárva az ember az élettől, mindenütt csak az egyenruha lebeg előttem és ez mind parancsol. Éjjel, nappal ez van a szemem előtt. Nehéz lesz kivárni azt a három hónapot ami még a találkozásunkig hátra van, de remélem hamar el fog telni. Addig még mennyi levelet kell megírniom neked és neked arra válaszolni, hányszor kell még az emlékeket felújítani amit veled töltöttem.

  Kedvesem. Higgyél nekem, én megtaláltam benned amit kerestem, nekem nem kell más rajtad kivül. Kedves Zsuzsikám, hogy a kettőnk közötti kapcsolat megerősödjön mindkét részről megértés kell, anélkül nincs boldog élet, nem ér az egész semmit. Mi még azt mondhatjuk most kezdtük el az élet második emeletét alapozni, mi még most tértünk arra az utra ahová két embernek a boldogsága vezet. 

  Zsuzsikám. Hosszu lesz még az a hátralévő idő ami még a hátam mögött van, az a bizonyos 26 hónap, nehéz lesz kivárni, de remélem nem lesz hiábavaló. Eljön majd az idő amikor egymás tetszése szerint cselekedhetünk, de addig még nagyon sokat kell várnod. 

  Zsuzsikám. Ne haragudj de fényképet nem tudok küldeni, mert nincs és kilátás sincs arra, hogy tudjak csináltatni. Ha hazamegyek, majd akkor csináltatok. Itt nem tudok, mert kimenőnk nincs.

  De mostmár zárom levelem, remélem meg vagy elégedve velem.

  Zárom soraimat, millió csókom küldöm a laktanyából, ki téged igaz szívből szeret.

 Laci

u.i.:

  Bocs a csunya írásért, de nagyon sietek mert mennem kell gyakorlatra.

Még egyszer csókollak a távolból

Lackód

  Legyél jó és írjál minél többet és minél hamarabb. 

Üdvözlöm szüleid és a Katit.

 

Ha azokra gondolsz

Kik téged szeretnek

Gondolj néha rám is

Mert én is SZERETLEK.

 

  Szia, S.V.

---

 

Oldal: 1965.január 8.
szerelem - anno - © 2008 - 2024 - szerelem-anno.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat