1967.02.08.
Drága Zsuzsikám.
Ne haragudj, hogy ennyire hanyag voltam, arra vártam, hogy megtudjam mikor megyünk ill. mikor szerelünk le. Röviden le fogom írni az érkezésemet, persze ez nem száz százalékos csak utmutató.
14-én fognak bennünket innen elvinni ill. elengedni, hogy melyik vonattal fogok érkezni azt nem tudom neked pontosan megírni.
Mindenesetre ha nem fogok jelentkezni kedden 18 órakor, akkor a 9,30-as vonattal fogok érkezni.
Ha ráérsz kijöhetsz az állomásra, persze nem ígérem, hogy akkor fogok menni, mert pontosan nem lehet kitapogatni, hogy mikor engednek haza bennünket.
Lényeg az, hogy MEGYEK ÉS NEM FOGOK VISSZAJÖNNI IDE. Végre a leszerelésről írhatok neked, nagyon vártam már ezt a pillanatot.
Drága Zsuzsikám, ne haragudj, hogy ilyen keveset írok, majd odahaza több időnk lesz mindenre, ujra szabad leszek, nem parancsolnak mint eddig.
Kívánok a vizsgáidhoz sok sikert, legyél nyugodt, meglátod jól fog sikerülni.
Drukkolok majd érted, jó!
Zárom levelem, legyél jó, számtalanszor csókollak a mielőbbi viszont látásig /CIVILBEN/
Laci