1965.01.24.

 

Kedves Zsuzsikám.

 

  A várva-várt leveled megkaptam. Már azt hittem nem fogsz többet írni. Már abból gondolom, hogy eddig mindig mindig hamarabb jött a leveled mint most. De attól eltekintve nincs semmi baj csak mindig irjál legalább annnyit mint én. Ma vasárnap van, egy kissé nyomott a hangulat mert idebent vagyunk a laktanyában, kimenőnk az nincs, tehát el tudod képzelni milyen kellemes. Nekünk nincs különbség a hétköznap és vasárnap között. Ma is megyek M......-ra illetve M......-ra biztonsági örségbe.  Jó lenne ha velem lehetnél ugyis unalmas lesz egyedül. De sajnos távol vagy tőlem, ami azt jelenti, gogy csak emlékeimben vagy velem. Különösebb ujságot nem tudok, csak annyit, hogy nemsoká vége lesz a kiképzésnek, aminek nagyon örülök, de hogy hova tesznek azt még nem tudom. Volt gy kis bulink idebent a parancsnokokkal szembe, számíthatok arra, hogy az osztrák határra tesznek, ami nem lesz a lekellemesebb. Akkor a mi találkozásunk igen ritkán fog megtörténni, ami nagyon rossz lesz.

  Szeretnélek már ujra látni, beszélni veled. Nagyon hiányzol nekem.  A rádióban a fázom c. zene van: gyere, gyere már, hívlak de hiába, nem jössz. Lehet, ha itt volnál a közelemben, karjaimba szaladnál és én boldogan ölelhetnélek, bár így lenne.

  Nehéz a magányosok élete, mint példa az enyém, nehéz mert nem vagy az enyém úgy gyakorlatban, de elméletben remélem az ellenkezője. Azt hiszem te is nehezen várod már azt, hogy találkozzunk, igy csak a szép emlékeim tudom magam elé hozni, idézni. Eltünődöm a veled eltöltött időn.

  Kedvesem. Ha ugy rágondolok a legközelebbi találkozásunkra, még milyen soká lesz, még hány kilométert kell nekem addig a határon portyázni, vigyázni rád, hogy szabadon és boldogan tudj élni, dolgozni hazánk területén. Szép élet a határőr élet, de elviselni nagyon nehéz. Sok, sok álmatlan éjszakán át ázni-fázni, ha ugy belegondolok a hátralévő 25 hónapra mennyi minden megtörténik addig, lehet, hogy te elfelejtessz, másnál fogod keresni a boldogságot, annál aki közelebb van hozzád mint én, aki szebben mondja, vagy talán minden nap, hogy szeretlek.  

 Drága Zsuzsikám. Te még nem gondolkodtál ezen, milyen nehéz lesz a kivárás, az a bizonyos 25 hónap amit nélkülem kell leélned, nélkülem szórakozni, nagyon nehéz lesz, de én ezt el bírom viselni, mert el vagyok foglalva az eskünkben tett fogadalmakban foglaltakra. Hazámra, a dolgozó nép életének zavartalan biztosításával.Vigyázok rátok, szüleimre, mindenkire.

  Kedvesem, hogy a kettőnk kapcsolata végig megmaradjon mindkettőnknek szeretettel kell tanusitani egymásnak. Ahoz, hogy a célunkat elérjük nagyonsok nehézségen kell átmenni, mindkettőnknek erősnek és pszinte szeretetre van szükség. Mert, ha ez nincs meg, nem ér az egész semmit, szeretet nélkül nincs élet, nincsenek szép napok, percek, amit én nem akarok megélni. Én megtaláltam benned akit kerestem, nekem nem kell más. Rajtadkívül senki nem kell. Nekem te vagy az utolsó akit elfeledni csak halálom után fogok.

  Kérdezed, hogy nekem higgyél-e. Lásd erre én  nem tudok választ adni, ez mindenkinek az önérzetén? alapszik. Szeretetre én nem kérhetlek, azt az embernek saját maga kell eldöntenie, azt amit érez, amit a szíve diktál. Ez teljesen rajtad áll, erről te döntessz. Én bízok benned és várok az   utolsó percig rád.  

  De most be is fejezem levelem, talán már meg is untad olvasni. Bocsáss meg, hogy két színü lapra írtam, de ez a készlet, a másik kimerült, a kantin meg még nincs nyitva. De azt hiszem nem a papír számít, hanem az hogy ki írta.

  Írjál minél hamarabb és minél többet.

  Zárom soraim, ezerszer csókol ki téged szívből szeret a te

  Lacid

 

Oldal: van szebb szó, mint a szerelem?
szerelem - anno - © 2008 - 2024 - szerelem-anno.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat