1965.01.15.
 

Kedves Zsuzsikám.

 

  Leveled megkaptam, amit nagyon vártam már. El sem tudod képzelni milyen jó levelet kapni. Ez az egy ami felvidámítja a szürke, egyhangu napjaimat, ami oly üres nélküled. Nem tudom, hogy neked milyen érzés az amikor levelet kapsz attól akit talán ugy érzed szereted. Vagy talán akarod szeretni és a szereteted sajnos nem tudja közelről felkeresni csak igy levél által. Neked azért jobb az életed, mint nekem, te nem vagy elzárva  az élettől, nyugodtan szórakozhatsz, élheted a személyi szabadságodat, de én , én ezt nem tudom megtenni, én el vagyok zárva mindentől, még a laktanyán kívüli levegőt sem szívhatom. Mint ahogy említettem rossz a katona élete, vágyódik a részére kiemelt életszinvonalért, de mindhiába.

  Kedves Zsuzsikám, szeretnélek már ujra látni, ujra mondani azt, hogy szeretlek, de ezt mind csak  gondolatban tudom megtenni. Gondolataim mindig nálad vannak, hiszen itt mire gondolhat az ember, álmodozik, vágyódik, aminek semmi eredménye nincs. Nehéz a magány és még meddig kell ennek így lenni. Hányszor kell még emlékeim hozzád füződve elővenni. Bármilyen messze is vagy tőlem, gondolataim mindig megtalálnak, akár hová bujsz ugysem tudsz menekülni előlem.

  Kedves Zsuzsikám, csak most tudja az ember mit jelent az, hogy szeretet. Ilyenkor jön rá amikor távol van tőle és emlékezetébe jön az a sok szép emlékem ami annak idején oly szép és jó volt, az a pár óra amit részben veled töltöttem szabadságom ideje alatt. Nehéz volt a válás, ugy tünik nekem mintha talán örökre, de remélem nem, hiszen egy pár hónapról van szó, ami oly nehezen telik. Nehezen várom már a husvétot, hogy ujra egy kellemes ünnepet eltölthessek veled ami mindkettőnk  részéről örömet jelent. De ez még egy kicsit odébb van, addig még nekem sok gyötrelmes napon át kell esnem, még addig hányszor meg kell néznem fényképed amit hordok a szivemnél illetve a szivembe. Nehéz kétszeres rabságban élni. Egyik a boldogság rabsága ami ilyen feltételek mellett csak gyötrő hatással van az emberre, de boldogan viseli a nehézségeket, mert tudja, hogy érdemes érte mindent megtenni, érte szenvedni mindaddig míg kell, ha kell egy életen át.

  A másik pedig a KATONASÁG, ami még rosszabb, mert tudjuk azt, hogy az egész csak egy önkínzás., Igaz nem önként vonultam be, de de igy is kellemetlen egy kicsit. Pedig még de sokat kell eltürni, mig leszerelek. Bár már a jövő hónapban szerelnék le. Sokkal szebb volna a fiatal életünk, nem akadályoznának meg találkozásunkban, senki nem szólna bele, hogy már megint ott vagyok nálad. Szép élet a katona élet, csak nehéz elviselni.  

  Boldog vagyok azért mert egy barna kislány talán rám vár. Ne higgy a srácoknak, mert mind hazudik, csak a kalandvágy füzi a lányokhoz, de vannak kivételek is akik a boldogságukat keresik bennük Én megtaláltam nálad azt amit kerestem és ezt meg is fogom becsülni, csak neked kell ezt ugyanígy viszonozni. 

  Kedves Zsuzsikám, most befejezem levelem írását, talán már meg is untad, nekem meg mennem kell szolgálatba.

  Zárom soraim, számtalanszor csókollak ki gondolatban mindig veled van, a te szerető

                      Lackód

  Sürgöst választ és minél többet írjál.

  Elnézést a csunya irásért,de azt hiszem nem az a lényeg, hogy hogyan írok, hanem a tartalma.

  Szervusz DRÁGÁM.

  Legyél jó és vigyázz magadra

szi-szi

  Üdvözlöm a szüleid és a Katit.

---

 

Oldal: 1965.január 14.
szerelem - anno - © 2008 - 2024 - szerelem-anno.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat