2013.

Szerelem - anno 

   Női lelkem azt érzi, hogy e két fiatal tiszta szerelméről csak nagy szavakkal lehet írni. Még bimbózó a szerelem, hisz a leány még oly fiatal, oly tiszta.  A fiu már katona, érettebb. Hogy mikor, hogyan lobbantak szerelemre egymás iránt nem lehet pontosan tudni. Talán a kislány épp sietett az iskolába, mosolygós arca, csodaszép szeme csillogott a sietségtől. Talán fagyizás közben látta meg a fiu, amikor épp a gyermekkori barátnőjével, Katival fagyiztak. Az is lehet, hogy akkor akadt össze a tekintetük amikor a tánciskolában tanulta a kislány a tánc lépéseit.  A fiu zenélt. Majd jöttek a bálok, a kislány kísérövel mehetett bálozni, imádott táncolni, szerette a zenét. Nehéz lenne ezt kideríteni, de azt gondolom felesleges is. Fellobbant a láng és éveken át izzott. A kislány évekig várt, a fiu is türelemmel viselte a katonaság gyötrelmeit, a kislánytól való távolságot. Fiatalok voltak, még a szavakat is keresni kellett, de ezen szinte minden fiatal átesett. Nem tudták kifejezni érzelmeiket olyan szavakkal, amilyen ritkán tolul a szájra. 

  Jómagam sem tudom mit írjak szép szavakat, ami illik egy tiszta szerelem leirására, ezért a költőt hívtam segítségül a magyar irodalom legszebb szerelmes versével kifejezni mit lehet mondani, írni, érezni, ha őszintén szeretünk, tisztelünk.

 

 Radnóti Miklós:

 

Tétova óda

 

Mióta készülök, hogy elmondjam neked 

szerelmem rejtett csillagrendszerét:

egy képben csak talán, s csupán a lényeget.

Se nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét

és néha meg olyan, oly biztos és örök,

mint kőben a megkövesült csigaház. 

A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött

s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.

S még mindig nem tudom elmondani neked,

mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,

óvó tekinteted érzem kezem felett.

Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.

És holnap az egészet újra kezdem,

mert annyit érek én, amennyit ér a szó

versemben s mert ez addig izgat engem,

míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.

Fáradt vagy s én is érzem, hosszu volt a nap,-

mit mondjak még? a tárgyak csak összenéznek

s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab

az asztalon és csöppje hull a méznek 

s mint színarany golyó ragyog a terítőn, 

s magától csendül egy üres vizespohár. 

Boldog, mert veled él. S talán lesz még időm,

hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.

Az álom hullongó sötétje meg-megérint,

elszáll, majd visszatér a homlokodra,

álmos szemed búcsúzva még felémint,

hajad kibpmlik, szétterül lobogva,

s elalszol. Pillád hosszu árnya lebben.

Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,

de benned alszom én is, nem vagy más világ.

S idáig hallom én, hogy változik a sok

rejtelmes, vékony, bölcs vonal

    hüs tenyeredben. 

 

 

,

  Olvassátok el figyelmesen ezt a csodaszép szerelmi vallomást, mennyi finomságot, gyöngédséget lehet felfedezni benne, mennyire nagy szerelem diktálta a költönek ezeket a gyönyörü hasonlatokat. Természetesen mi nem vágyunk ennyire kifinomult kifejezésre, de másképp hat, mint ha csak annyit mondanak hú, de bírlak.

Oldal: szerelem - anno
szerelem - anno - © 2008 - 2024 - szerelem-anno.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat