szerelem - anno

                           C. 1967.12.03.

Zsuzsi!

    Felejts el!, hiszen te akartad, hogy így legyen.

                                László

   Most ugy válaszolok, mintha én lennék Zsuzsa, hiszen ugy gondolom jól ismertem. Lehet, hogy mégsem eléggé jól? Az érzelmeit, félelmeit igen, de ugy látszik ez még nem elég. Most leírom az érzelmeit, talán a félelmeiről most nem írnék. Ti magatok is rájöhettetek, hiszen írtam, hogy egyszem lány volt, szép, csinos, értékes, tisztalelkü. Talán egy életen át tartó boldogtalanságának okai ebben keresendők.

   Szóval Zsuzsi vagyok, kissé már szépkoru, de emlékszem a fiatal Zsuzsi vallomására, hát most egy kicsit kiadom. Ennyi évtized elteltével már szerintem nem követek el illetlenséget.

  Szerettem ezt a fiút, soha senkibe nem voltam szerelmes csak belé. Általános iskolába jártam, már akkor szemezgettünk. Ugy 1964-től 1967. december 3-ig tartott a szerelem Még az egysoros levél után is reménykedtem, hogy mindent megbeszélünk és én, Zsuzsi, a felesége leszek és olyan boldoggá fogom tenni mint senki nincs a világon.

   Lenyeltem a titkos találkáit, lenyeltem amikor az orrom előtt smárolt M-val. Lenyeltem, hogy velem jött a bálba, de M-val ment haza, én meg végigbőgtem a falut.  Ilyenekért volt párszor közöttünk rövidebb- hosszabb mosolyszünet, nekem is volt más udvarlóm, egy nagyon rendes,szerény srác, de nekem a jó dumás kellett, László. Nem láttam át tisztán rajta, lehetett volna annyi sütnivalóm, hogy leveleiben az a sok elnézést, bocsánatot kérés talán nem véletlen. Alapos oka volt, sokszor megcsalt. Hittem a szerelmét, hittem, ha én szeretek - őszintén - akkor engem is viszontszeretnek.  Hittem, mert hinni akartam, és csak őt.

   Ha igazán, őszintén szeretett volna akkor adott volna még egy lehetőséget, hogy megbeszéljük a problémákat, esetleges nézeteltéréseket, de annyira nem voltam fontos, hogy ezt megtegye. Megalázkodtam, írtam könyörgö levelet, találkoztam a testvérével, őt is kértem segítsen, de azt mondta ez a kettőnk dolga. Persze igaza volt, én sem tettem volna helyébe másként, hisz senki nem tudta a miérteket.

   Talán el sem jött volna Zsuzsi, ja az én vagyok, szóval maradtam volna kis falumban, de azt, hogy mással lássam boldognak, nem bírtam elviselni. Volt komoly udvarló, de a mai napig őt szeretem, bármit tett ellenem. Gyakorlatilag csak annyit, hogy egy életre boldogtalanságra ítélt. A szomoruság börtönébe, ahonnan nincs szabadulás, túl erősek a rácsok, áthághatatlan a szövődmény. A szerelem szövődménye.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat