Szevasztok, szép napot!                                                             2013.      

  Üdvözlök minden hupont.hu-t kedvelő, ezen belül az én írásomat is elismerő és látogató leányt, fiút, asszonyt, gyermeket. Szeretitek az írásom, az ételekről. üditőről családról, barátról, azt az oldalt ami jókedvről tett említést és kissé kiszélesített recepteket tartalmazott, mint pl. a trend, kötésminta, amit természetesen lehetett és még remélhetőleg sokáig lehet látogatni a hupont.hu-n, face bookon, twitteren, stb.

  Ami most készül az amolyan zsebkendőmorzsolgatós lesz, hisz miről szól a címe szerint, na, még nem találtad ki? Dehogynem, hát persze, hogy a szerelemről. Kicsit másképp, szokatlanul lesz leirva, meg kell magyaráznom röviden a miérteket. Legyen ez amolyan előszó, vagy fogjuk fel előszó helyett, már ha ilyen precíz akarok lenni. Precíz szerettem volna lenni, szépen időrendi sorba leirni a leveleket, hogy lehessen követni az érzelmek mélyülését. Én ezt akartam, a gépem össze-vissza kavarta, elszállt a fele, stb. Ez nem panasz akar lenni, csak elnézést szeretnék kérni, hogy nem lett teljesen precíz, mint gondoltam. Remélem nem zavaró különösebben. 

  A sztori lányszereplőjét -egyszem lányként- rendkivüli módon féltették                 mindentől, a széltől is óvták, értékes, intelligens, szorgalmas kis fiatal volt, érzékeny lélekkel. Ez a lélek tiszta is volt, szigoru nevelést kapott, legszivesebben apácának adták volna ezt a szépséget. Ő volt az egyik rokonom. Örökségül nem sok minden maradt a családra, egy szinesszalagokkal átkötött  katona fiútól kapott leveleket, kivéve. Beleolvastam, hatott rám.  A rózsaként kibontakozó szerelem aminek az első levélben épp csak érezni lehet, hogy csodálatos, viharos, de patyolattiszta érzések elé fogok nézni, ha végigolvasom. Megtettem. Van köztük nagyon rövid levélke, de van olyan is, hogy a Guiness rekordok könyvébe is el lehetne inditani olyan hosszú.  Akkor biztos nem teljesített szolgálatot a kiskatona. Hogy még nem írtam azt, hogy ezek a levelek Magyarország valamelyik laktanyájában íródtak? Katonaszerelem.  

  Azóta nem nyúltam a levelekhez, visszakötöttem a kis csomagot, ami két fiatal szerelmének története, sorsa, de csak a fiú levelei olvashatóak. Még igy is érdekes, elénk tárul az 1960-as évekből egy morzsányi élet, egy fiatal katona levelein keresztül.  Alig birom megállni, hogy ne olvassam el sorra az egészet, akár hajnaltól éjszakába nyúlóan. A levekből így is kiderül mi zajlódott e tisztalelkü leány lelkében. A szerelem a lélek harca is, megvívja minden nap csatáját akár mással, akár önmagával. Vívódás, szenvedés, ujjongás, nehéz szavakba foglalni mi is az igaz, tiszta szerelem. Nagy íróink, költőink szavakba, rímekbe öntötték, én nem birom leírni a sok szépséget, örömet, ugyanakkor bánatot, kétkedést, aggódást. Szerencsés aki átélheti stációit és a végső szóként öreg korban talán a következő csodálatos érzést közvetitheti a világ felé:

     Ady Endre

 

Őrízem a szemed 

Már vénülő kezemmel

Fogom meg a kezedet,

Már vénülő szememmel

Őrízem a szemedet.



Világok pusztulásán 

Ősi vad, kit rettenet

Üz, érkeztem meg hozzád

S várok riadtan veled.

 

Már vénülő kezemmel

Fogom meg a kezedet,

Már vénülő szememmel

Őrízem a szemedet.

 

Nem tudom, miért, meddig

Maradok meg még neked,

De a kezedet fogom

S őrizem a szemedet.

 

  Igen, mindnyájan ekkora szerelemre, szeretetre vágyunk, de ez sajnos nem sok párnak adatik meg. Láthatunk néha idős párokat kézen fogva sétálni, vagy az orvosi rendelőkben szinte egymáshoz simulva, aggódó tekintettel ülni párjuk mellett. Féltik, óvják a másikat, hiszen akár egy egész életet leéltek egymás mellett. Viharokkal teli lehetett az életük, küzdeni kellett a napi betevőért. Ha gyerekek voltak, azokért is nap-mint nap a féltés óráit élték át. Gondoljatok a háborus időszakokra, de ne menjünk vissza oly régi időkre. Elég, ha visszatekintünk az 1960-as évekre és az azt követőekre. Munkát talán könnyebben lehetett találni, persze nem volt túlfizetve ez sem, de  ha másra nem, hát a legalapvetőbb dolgokra futotta. De, mily nehéz volt lakáshoz jutni. Még a gyermekesek is éveket vártak arra, hogy tudjanak maguknak egy kis biztonságot nyújtó fészket kialakítani. Még egy kiragadott példa. Jó volt annak, aki rendelkezett vonalas telefonnal, nem kellett telefonérméért futkosni és keresgélni egy müködőképes telefonfülkét. Tudod milyen a telefonfülke? Talán csak nagyszüleidtől hallottál róla. Ma bemegyünk az úton - útfélen található boltocskába, vagy szupermarketbe és úgy tárjánk elénk a szinte zavarbaejtően óriási választékot, a kicsi telefonokat, hogy azt sem tudjuk hova nézzünk. Természetes, hogy van. Mi meg mennyit vártunk egy vonalas telefonra?! Milyen jó lett volna egy iker is. No nem a szülésre gondolok, hanem olyan vonalasra amin két család osztozik.

  Szegény kiskatona is boldog lett volna, ha naponta akár többször is hallja szerelme hangját.  Akkor most én miről, kiről írnék?  Ki morzsolgatná zsebkendőjét és miért is? Mert elhangzott a mobilon egy röpke szó, szeretlek. Szeretlek szerelmem, nagyon szeretlek. Bírlak, ez hogy hangzana? Ma sokszor elhangzik, természetessé vált. Biztos lesz írásom olvasásakor olyan, aki megmosolyog a leírtakért, én vállalom. Mosolyogj. Semmiért nem adnám azokat az érzéseket oda amiért e két fiatal küzdött. A szerelmükért. Felvállalva a várakozás napjait, éveit, a sóvárgást, mert a tisztaságot meg kellett őrizni, mindenáron, a szerelem árán is.

 

 

 

Oldal: 1965.január 4., milyen a szerelme a laktanyában lévő kiskatonának
szerelem - anno - © 2008 - 2024 - szerelem-anno.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat